Ha balettről esik szó és valaki, aki életében nem látott ilyet, nem akar kimaradni a beszélgetésből, rögtön a Hattyúk tavát rángatja elő, még ha nem is tudja, mi az. Tehát a nagyközönség számára a két fogalom nagyjából ugyanazt jelenti, algebra segítségével megfogalmazva balett = Hattyúk tava. (Természetesen az előbb feltételezett párbeszéd, ami a balettről szól, valamiféle ideálkép, álom, ebben az országban nem annyira divat erről beszélgetni sajnos.)A darabot először 1877-ben mutatták be a moszkvai Bolsoj Színházban Julius Reisinger koreográfiájával. Csajkovszkij zseniális zenéje ellenére a darab nagyot bukott. 1879-ben Joseph Peter Hansen szintén megkoreografálta. Az ő verziója sikeresebb volt, de amiért nagyon fontos a mi szempontunkből ez a változat: a férfi főszerepet Békefi Alfréd táncolta.
1895-ben a Diótörő kapcsán már emlegetett Marius Petipa és Lev Ivanov újra színpadra állította Szentpéterváron a Mariinszkij színházban, ezzel megalkotva a világ egyik legsikeresebb balettjét. 1893-ban meghalt Csajkovszkij, ezért nem tudni, vajon hozzányúlt volna-e az eredeti zenéhez, mindenesetre testvére, Mogyeszt hozzájárulásával Riccardo Drigo megtette ezt. (Itt található egy részletes elemzés a két vátozat eltéréseiről.) A két koreográfus megosztozott a munkán. A Petipához közelebb álló, cselekményesebb első és harmadik felvonásokat ő koreografálta, míg a második és negyedik felvonás fehér képeit Lev Ivanov. A pétervári bemutatón Odette és Odília szerepében Pierina Legnanit (balra a képen), Siegfried hercegében Pavel Gerdtet láthatta a közönség. Legnani ekkor hatalmas sztár, az első balerina, aki megcsinálta a nagy pas de deux végén a harminckét forgást.
Magyar vonatkozása a darabnak, hogy a már említett Békefi Alfréd, aki ekkor már régóta karaktertáncos szólista Pétervárott, rengeteget segít a koreográfusoknak a karaktertáncok megalkotásában. Nyilván neki köszönhető, hogy a harmadik felvonásban a mazurka és a nápolyi táncok mellett magyar táncot is találhatunk.
Szerencsére 1906-1907-ben a Sztyepanov-féle táncírással rögzítették ezt a verziót, ezért elég pontosan rekonstruálható a darab.
Az Operában látott előadásról részletesebben a következő bejegyzésben.
