HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2009.06.25. 13:22 Gyagilev (törölt)

Szentiván éjjele

Címkék: kult kultúra tánc balett operaház apáti bence bajari levente

Eléggé begyöpösödött társaság lakhat az Operaház marketing-részlegén. Június 24-én, Szent-Iván éjjelén Szentivánéji álom előadás a színházban, hatalmas ziccer, nem lehet kihagyni. Mégis sikerült. Nem tudnék most hirtelen számtalan ötlettel előállni, hiszen nem vagyok marketing-szakember, de valamit, akármilyen apróságot kitalálhattak volna, hogy az ember érezze ennek a néphagyományban mélyen gyökerező, varázslatos ünnepnek a hangulatát. Az ünnep mottója valami ilyen lehet: varázslatos éjszaka, amikor minden megtörténhet. Az Operában nemhogy a minden, hanem semmi extra nem történt. Óriási hiba, de valahogy beleillik a nagy színházi gépezetről alkotott képbe, amely szürkén, ötlettelenül halad egyik előadásról a másikra. A varázslat megteremtésének feladata így a táncosokra maradt.

 

Seregi balettjéről annyit elöljáróban, hogy talán a három Shakespeare feldolgozás közül a néző szemszögéből ez sikerült a legkevésbé. Van benne itt-ott néhány üresjárat (pl.: a négy szerelmes egymásratalálásakor lejtett tánc lehetne rövidebb, a darab készítésekor még modern zenei montázsnak tűnő kavalkádra becsúszó szörnyek szintén túl hosszú időt vesznek el a darabból), de összességében szerethető, szórakoztató, az arra fogékony nézőket megnevettető és néhol elgondolkodtató alkotás. Abból a szempontból mindenképpen egyedülálló, hogy egyszerre hét táncosnak ad lehetőséget, hogy színészi képességeiket csillogtassák (felsorolásszerűen: Titánia, Oberon, Hermia, Heléna, Lysander, Demetrius, Zuboly). Tulajdonképpen azon áll, vagy bukik a darab sikere, hogy mennyire sikerül a csillogtatás. Az összképen rajtuk kívül a Puck szerepét alakító táncos javíthat (vagy ronthat), azonban neki technikailag kell elkápráztatnia a nézőt, az meg talán mégiscsak könnyebb feladat egy táncos számára (gondolja az egyszeri néző), hiszen ezt tanulta tizensok évig, nem a színészetet.

Röviden összefoglalva: összesen tehát nyolc kulcsemberünk van, akik közül hat kiváló volt, tehát matematikailag jó a végeredmény (6:2 a jók javára). Azonban mivel ez nem matematika feladat, kissé mélyítem a képet. Kezdjük Puckkal. Szegő András hozta, amit kellett, tetszett, ráadásul forgott egy szépet (hat, vagy hét fordulat) ráadásnak, tehát részéről megtett mindent, amit lehetett az előadás érdekében. A mesteremberek hozták szokásos formájukat, az átlagnál sokkal jobb volt viszont vezetőjük, Zuboly szerepében Csonka Roland, aki hihetelen frissességgel, jókedvvel és önbizalommal táncolt.

A szerelmesek közül a legkevésbé izgalmas szerepe Hermiának van. Egyszerű, kedves, naiv, erkölcsös szerelmes lány. Pap Adrienn szépen megoldotta a feladatot, nagyon sokat villogni itt nem lehet. (Néha az volt az érzésem, Reese Witherspoontól lesett el néhány arcikfejezést a Dr. Szöszi című méltán világhíres alkotásból, a karakter nagyjából stimmel.) Párja, Bajári Levente sokszor bizonyította már, hogy képes a tánc mellett energiát fordítani a karakteralkotásra is (legutóbb a Rómeó és Júliában láttam), de nem tudtam, mit várjak tőle Lysanderként. Köztudott, hogy sokkal nehezebb a színapdon viccesnek lenni, mint szomorúnak, nehezebb tréfát elsütni, mint gyászolni az elvesztett kedvest. Ha nem lett volna Levente mellett Liebich Roland Demetrius szerepében, azt gondolnám, tökéletesen sikerült az iróniát, humort a színpadra vinnie, azonban a Demetrius alakítás az övénél is jobban sikerült.

A darab csúcspontja az a jelenet, melyben a Puck által összezavart szerelmesek kergetik egymást. Itt érhető tetten leginkább Seregi zsenialitása a táncosok mozgatásában, a mozdulatokkal való játékban, a humor színpadra csempészésében. A jelenet öt résztvevőjéből négyet már említettem (négyet, hiszen a szerelmesek mellé csatlakozik Puck is a felfordulásban). Szándékosan hagytam a végére Juratsek Juliannát. Nekem ő volt az este sztárja, megtette azt, amit a marketinggépezet meg sem próbált. Varázslatos alakítás, vicces, nevettető, tökéletes. Mivel gyakran látni olyan szerepekben, ahol gyönyörű testére és táncosnői képzettségére van szükség (pl. Máb szerepe a Rómeó és Júliában), örültem, hogy láthattam: karakterformáló képessége sem marad el táncosnői talentumától. Kár, hogy keveset látni mostanában a színpadon.

A végére maradt a két főszereplő. Keveházi Krisztinát még nem láttam jól teljesíteni olyan szerepben, ahol egynél több arckifejezésre van szükség. (Steven Segal színészi képességei nagyon hasonlóak Keveháziéhoz, hiszen az ismert akciószínész is nagyjából egy arckifejezéssel dolgozta végig az összes szerepét.) Ezzel nincs is baj, amennyiben valaki Myrthát, a villik királynőjét táncolja a Giselle-ben, de itt igenis színészi alakításra van szükség, hogy a darab élvezhetővé váljon. Sajnos ismét bizonyítást nyert számomra, hogy Keveházi Krisztina nem színésznő. A kérdés persze felmerül az emberben, hogy ha nem jó színész, akkor vajon miért őt választották a főszerepre? Szép, hosszú lábai vannak, magas, szép az alakja? Rendben, de mellette a színpadon ott volt például a már említett Juratsek Julianna és a Hyppolitát alakító Papp Zsuzsanna is. Ők is magasak, hosszú lábuk van és szebb az alakjuk, mint Keveházi Krisztinának. Színészként biztosan nem rosszabbak. Ebben a szerepben fontosabb a mimika, mint a technikai precizitás, tehát semmi akadálya, hogy jövőre újítsanak egy kicsit a döntéshozók. Keveházi Krisztina alakítása nem lepett meg, partnerétől, az Oberont alakító Apáti Bencétől viszont többet vártam. Sokkal többet. Lehet, hogy partnernője nem inspirálta, esetleg nem volt ideje, vagy kedve a karakter kidolgozásához, mindenesetre sikerült messze saját színvonalán alul szerepelnie.

Van még egy tényező, amit nehéz megfogni. Nem csak attól volt jó ugyanis az este, hogy ez a hat ember jól táncolta el a szerepét. Volt még valami plusz, amit egy közhellyel úgy lehetne leírni, hogy jó hangulata volt az előadásnak. Talán ennek volt köszönhető, hogy a nézőközönség kivételesen jól vette a lapot, hangosan nevetett, ahol kellett, tapsolt ott is, ahol nem szokott, együtt élt az darabbal. A főszereplők alulteljesítésével együtt is jól sikerült Szent-Iván éje. A varázslat azonban sajnos nem sikerült.


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr401207646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pothia 2009.09.14. 21:12:16

Korrekt írás,minden szavával egyetértek.
A.B.
süti beállítások módosítása