Kezdődik a színházi szezon, tetszhalott állapotából feltámad a blog, ismét lesz időm és lehetőségem táncot nézni. Sőt, idén tervezem, hogy olyan színházba is megyek majd (és talán még írni is fogok róla), amiben beszélnek.
Az Operából hírek szállingóznak. A sok keverés-kavarás után most épp Solymosi Tamás a balettigazgató egészen addig, amíg a hivatalos főigazgatót megválasztják. Addig a megbízott igazgató Ókovács Szilveszter lesz, vagy maximum két évre.
Tehát Aliev csúfos és rövid pályafutása befejeződött a Magyar Nemzeti Balett élén, ez mindenképpen jó hír. Hogy az új igazgató hogyan muzsikál majd, kiderül idővel. Azért annyit leírok, hogy szerintem ne várjon senki nagyon nagy változásokat Solymosi Tamástól. Reménykedni lehet.
Az évad egy zseniális kezdeményezéssel indul: opera és balett 3D-ben!!!!! Hogy pontosan kinek a fejében fogant meg az ötlet, hogy ez valami eget rengető dolog, azt nem tudom, de ha egy pár másodpercre csöndben maradunk és elgondolkodunk, könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy az opera és a balett azon kevés művészeti ágak közül való, amelyek mindig is 3D-ben jelentek meg a nézők előtt. Tehát most annak lehetünk tanúi, hogy a három dimenziós díszlet helyett egy lepedőre vetítenek valamit, ami egy speciális szemüveggel majdnem(!) olyan lesz, mintha élőben ott lenne. Zseniális.
Persze lehet, hogy én vagyok egy kissé maradi és tényleg ez a jövő. Majd jövőre (vagy öt-tíz év múlva) kiderül és akkor visszatekintve megállapítom, hogy igazam volt-e. Mindenesetre én nem nézem meg.
Ezt követően Seregi-Szentivánéji álom lesz, amiről már írtam, de ha minden jól alakul, ismét megnézem és ismét írok róla. Addig is élvezzék a vadonatúj világszenzációt: balett 3D-ben...
