Az Operahzáz honlapján megtekinthető a 2008-2009-es évad műsorterve. Az ellenfény online-on jelent ugyan meg cikk, ami ezt értékeli (a cikk írója a sajtótájékoztatón is részt vett), azonban a magyar újságírás hagyományaihoz méltóan a cikknek nagyjából az egyötöde szól a Nemzeti Balett programjáról. Talán még annyi sem.
Mindenesetre megpróbáljuk a cikkíró által felvett fonalat (múlt kontra jövő az operajátszásban, azaz mennyit adjunk az Operába, mint múzeumba érkezőknek, mennyit azoknak, akik új, friss, ismeretlen ízekre szomjaznak - amennyiben ízekre lehet szomjazni) a balettelőadásokra vonatkoztatni, mintegy kiegészítve a már említett írást.
Kezdjük egy kivétellel: a darabok sorából kilóg ifj. Harangozó Gyula Hófehérke és a 7 törpe című műve. Mivel kifejezetten gyerekeknek szól, jó ötlet a műsorratűzése (sok gyerek nézőből idővel sok táncszerető felnőtt lehet).
A múlt kellően jelen van, akár a romantikus balett oroszországi másodvirágzásáról van szó, akár a magyar neoklasszikus mozgásvilágú cselekményes balettekről. Előbbi csoportba tartozik a Diótörő és a Hattyúk tava mellett egy itthon idén bemutatásra kerülő darab, Petipa egyik klasszikusa, A bajadér is. Személy szerint örülök ennek a bemutatónak, eddig csak részleteit láttam élőben. Kíváncsian várom, megnézzük. A második csoportba sorolnám a Seregi-baletteket (idén: Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, Sylvia), amiknek szintén örülök, mert jellegükből adódóan könnyebben fogyaszthatók, esély van rá, hogy ezekkel a darabokkal új nézőket hódíthat meg magának a tánc itthon. A Sylvia külön érdekesége lesz, hogy eddig az Erkel színházban játszotta a társulat, a darab az Erkel felújítása miatt költözik át az Operába. Kíváncsian várom az emiatt bekövetkező változásokat. Pártay Lilla két darabja (Elfújta a szél, Anna Karenina) bár korban közelebb keletkezett hozzánk, de mozgásvilágát tekintve szintén ide tartozik.
Amint látjuk, a múlt képviselteti magát, nem kell aggódnunk érte. Eljutottunk a problémás pontig: hol a modern, sőt, a kortárs?
Persze mondhatjuk, hogy van. Itt van például a Lépésről lépésre est, ami fiatal kortárs koreográfusok darabjaiból áll össze. Tavaly is volt, láttuk is, írtunk is róla. Tényleg kortárs, jó, hogy idén is van, csak nem tudom, tényleg érdemes-e a már tavaly bemutatott darabokat felmelegíteni? Nem egy élő, fejlődő, változó alkotóműhely lenne ezzel az esttel a cél, ahol mindenki évről-évre megmutathatja, kipróbálhatja magát? Persze az is lehet, hogy az Operaház honlapján pontatlan információk szerepelnek (láttunk már ilyet, lejjeb még fogunk is) és újdonatúj előadásokkal fognak minket meglepni. Legyen így.
Modern 2: Ballanchine balettek. Vagy Karamazov testvérek? Ugyanis az ellenfeny.hu-n megjelent írásból azt tudjuk meg, hogy Boris Eifman koreografálásában Karamazov testvérek bemutató lesz. Az Opera honlapján meg ugyanebben az időpontban Ballanchine balettekről írnak. Most akkor hogy van ez? Mindenesetre az Eifman koreográfia jó lenne, meg kortárs is, a Ballanchine darabok szintén hiányoznak a repertoárról, bár modernek, kifejezett újításnak nem mondanám őket... Melyiket is válasszuk? Talán mindkettőt és cserébe esetleg ki lehetne hagyni a két Pártay-darabból egyet. Vagy a három Seregiből. A három orosz klasszikusról nem is beszélve. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy az Opera honlapját (vagy annak egyes részeit) továbbra is olyanok üzemeltetik, akik vagy nem értenek hozzá, vagy nem érdekli őket az egész. Mindkét esetben felmerül a kérdés: miért kapnak az én (és más magyar emberek) adóforintjaiból egy fityinget is (gondolom nem szívességből csinálják, amit nem csinálnak).
Megérkeztünk a kedvenc részemhez. Maradt még két előadás, az egyik Keveházi Gábor Zorba című ... hm ... táncdrámája, a másik a Szenvedély című méltán leszerepelt balettest. Legalábbis a kritikák szerint. A nézők lehet, hogy özönleni fognak rá, de nem tartom valószínűnek. Ötletem sincs, miért van itt erre szükség. A Zorbát rég láttam, nem tetszett (bár annak idején Hágai Katalin nagyon jót tett neki, Keveházi Krisztinával sajnos nézhetetlen volt), de idén újra megnézem és írunk róla. A fenti polémiát (i.e. mit hagyjunk ki Ballanchine-ért cserébe) kibővíteném két résztvevővel. A Szenvedély és a Zorba az a két darab, ami biztos nem hiányozna az idei műsortervről.
