Nem írnék a Szigetről úgy általában, meg arról, hogy az elmúlt 10-12 évben milyen változások játszódtak le szemem előtt (nagyob tömeg, több reklám, pénzkergetés...), mert nem a blog témája. Ellenben írnék arról, hogy az évek óta létező, különböző neveken futó, de minden évben táncelőadásokat is beumtató sátor programja kifejezetten gazdag és érdekes. Tavaly flamencot néztünk (írtunk is róla, sőt mi több, ezzel a bejegyzéssel indult a blog, mit blog, webnapló, ha már), idén kortás magyar táncot. Konkrétabban Szabó Réka Tünet Együttes nevű együttesének 1:1 című előadását.
Ha most fiatal bölcsészek lelkes csapata által szerkesztett lapról lenne szó, akkor hosszú értekezés következne arról, vajon milyen szerepe van a Szigeten (van-e) a kortárs táncnak (van), továbbá ki nézi és miért (ki tudja és ki tudja), meg hogy el lehet-e juttatni bármit a mondanivalóból az alkotóktól-előadóktól a nézőkig egy olyan közegben, mint a Sziget szabadtéri táncszínpada (nehéz, de igen).
A cím és a színpad "berendezése" (berendezés = wc papírból a két táncos, egy férfi, egy nő körvonalat, majd egy felezővonalat alakított ki a színpadon) is mindenképpen sporteseményre utal (a sportág eléggé meghatározhatatlan, nem is hinném, hogy fontos lenne meghatározni, ha Vágó István lennék a Van benne valamiben, azt mondanám, hogy "nem jellemző"). Tehát két táncos vett részt a produkcióban. A történet annyiban összefoglalható, hogy az elején a két térfélen küzd a két fél, majd lassan átmerészkednek egymás térfelére, később a pálya megszűnik (tánc közben széttépik a pályát alkotó papírvonalakat), vad párviadal kezdődik mindenféle egyedi mozdulatokkal (láb-kontaktnak is hívhatnánk egyes részeket skatulyakedvelők kedvéért), majd egymásratalálás, ölelés, csók. Végére mezcsere viccnek (meg erotikának). Tényleg vicces volt. Ráadásul kifejezetten jó pont a szememben, hogy élő zenére történt az egész esemény: egy gitáros és mindenféle elektronikai segédeszközök szolgáltatták a talpalávalót.
Összességében egy könnyed, rövidke darabot láthattunk, ami azt gondolom, hogy kontrolláltabb körülmények között (értsd: színpad, sötét, csönd) jóval fajsúlyosabbnak tűnhetne. Ott és akkor pont jó volt.
