Láttam

    A Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál gálaműsorának évek óta sztárvendége El Macareno, cordóbai származású flamenco gitáros. Láthatóan nagyon szeretik, mert május 4-én már harmadik alkalommal volt vendége ennek a fesztiválnak, igaz minden esetben más zenésztársakkal, énekessel, illetve táncossal érkezik.
    A gitárfesztivált 1999-ben indította útjára Pavlovits Dávid gitárművész-zeneszerző, a programban szerepel gitárverseny, mesterkurzusok, koncertek, és lehetőséget nyújt ismert és kevésbé ismert tehetségek bemutatkozására.
    A fesztivál eseményeit nem követtem, csak a zárónapi díjátadást és gálaestet néztem végig, ebből viszont az derült ki számomra, hogy hiába ez a kilencedik fesztivál, a szervezés és műsorszerkesztés terén zűrzavar uralkodik vagy egyszerűen nem figyelnek rá.
A húsz perces késést a műsorvezető hölgy az átadásra kerülő díjak körüli rendezkedéssel magyarázta, ami azért is vicces így utólag, mert a műsor végén még elnézést kértek, hogy egy díjazott kimaradt végül. Úgy tűnik, a húsz perc is kevés volt. A kameramann is, akihez közel ültem, sűrű káromkodások kíséretében méltatta a szervezőket. A színpadra szólított vendégekkel sem közölték mit kell csinálni, miután a díjakat átadják, toporogtak egy ideig, aztán egy adott pillanatban leszivárogtak a szerencsétlenek. Emellett az egész műsor szakadozott volt, nagy szünetekkel a számok között.
    Az első részben a verseny két fő díjazottja, Czap Márk (Szegedi Tudományegyetem) és Horváth László (győri Széchenyi István Egyetem) adott elő két-két darabot.
    Majd következett a Grupo Almodovar. Tagjai El Macareno gitáros, Jorge del Pino táncos-cajonos, María José Jimenez García énekes. A fesztivál szórólapján és néhány honlapon gitárosként Pepe Almodovar szerepel, sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ugyanazt a személyt fedi-e a két név, mindenesetre a Cordóbához közeli Almodóvar del Río nevű kisvárosban működik El Macareno gitáriskolája, és még az is lehet, hogy Pepének hívják.
    Azt nem tudjuk, mióta létezik ez a formáció, de a kis csapat láthatóan nem ért még össze, a számok között, sőt a számok alatt is folyamatosan egyeztettek. Ez sokszor a minőség rovására is ment, az énekes már énekelt volna, a gitáros még szólózott volna, így néha csúnya vége lett a futamoknak. El Macareno játéka egyébként sem tetszik, úgy bánik a hangszerrel mint egy favágó: tépi, fűrészeli a húrokat, néha úgy éreztem, hogy ez az erőfitogtatás csak a nézők elkápráztatására szolgál, és lássuk be, ez azért sikerült is neki. Aki nem ismeri a flamenco gitár másféle hangjait, az azt gondolhatja, hogy ettől szenvedélyes a gitárjáték, innen a flamenco ereje. Kicsit fáradtnak tűnt a mester, és olyannak, aki már nagyon tudja mi kell a közönségnek, és ezt most nem jó értelemben gondolom. Nem szeretem ezt a fajta vakítást, mert annak kell neveznem. Éppen egy gitárfesztiválon szerintem elég lett volna, ha azt adja, amit tud, és ami hallhatóan nem is kevés, kár belerakni ezt a színpadias, elnézést a kifejezésért ripacskodó húrtépést. Ártott a szólóknak és ártott az énekkíséretnek is.
    Az énekesnő viszont lenyűgözött, jó volt hallani itthon ilyen női hangot, a termetre is grandiózus művésznő hangja úgy áradt szét, hogy a nézők a háttámlához tapadtak. Jól énekelt Colombianast és Soleát is, gyönyörű volt a Vidalita is, igazi cante jondo.
    Jorge del Pino inkább táncos, mint cajonos, láthatóan sokkal inkább elemében volt tánc közben, nagy átéléssel táncolt, de nem volt túlzó, sem közönségkápráztató. Tűhegyes forgásai vannak, nagyon fürge táncos, filigrán alkata ehhez épp megfelelő. Egy Fandango de Huelva végére felállt néhány kis kört táncolni, aminek értelmét viszont nem nagyon láttam. Aztán egy egész Soleát láthattunk, majd egy Alegríast is. A fin de fiestában Sevillanat és Buleríat is táncolt. Itt egy videofelvételen láthatjuk őt a gitárossal, igaz, más formációban.
    Bár hiányoltam a palmast, vagy a határozottabb ritmust, szép műsort hoztak össze, több stílust is megmutattak, valódi puro flamenco előadást hoztak Szegedre. A közönség elragadtatását értem, és azt is megértem, hogy a garantált siker érdekében a szervezők újra és újra El Macarenot hívják játszani, de talán érdemes lenne másokat is megmutatni, másféle stílusokat, hiszen annyiféleképp lehet flamencot játszani. Mindenesetre örvendetes, hogy a Szegedi Gitárfesztivál gálaestjén évről évre a flamencoé a főszerep. Csak így tovább!