Egy kis ízelítő, ha táncot akarna nézni bárki közületek januárban (teljesség igénye nélkül).
Balett:
Az Operaházban Elfújta a szél. Koreográfus Pártay Lilla, zene: Dvorak. Tavaly mutatták be, én még nem láttam. Talán most. Amit hallottam róla, az alapján érdemes megnézni.
Modern:
Frenák Pál társulata Apokalipszis - Frisson címmel próbál meg elkápráztatni mindenkit, aki betéved a Trafóba (jegyet érdemes előre, el szokott fogyni). Régen láttam őket, akkor gyorsan kiderült számomra, hogy Frenák világa nem az én világom. Ez azonban nem szakmai vélemény, ne riasszon el senkit.
Szintén Trafó, Fortedanse - Horváth Csaba Társulat: A testek felszínének esetleges állapotairól. A darabról nem írok, csak ha láttam, azonban az ajánló kissé fura. A darab "...óriási kihívás elé állít koreográfust, zenészt és táncost egyaránt, hiszen a zenét kísérli meg a mozdulatok nyelvére lefordítani. Ne gondoljuk, hogy ezzel a lehetetlenre vállalkozik!". Nyilván nem, hiszen élt egyszer réges-régen egy koreográfus, Georgij Balancsivadze (1904-1983). Grúz származású. Elment amerikába a '30-as években (az Amerikai Egyesült Államokba pontosabban), nevét megváltoztatta George Ballanchine-ra és mit csinált? Na mit (sok más között)? Megalkotta a szimfonikus balettet. Mi az a szimfonikus balett? A zene, lefordítva a mozdulatok nyelvére. Döbbenetes! Hogy mik voltak már ez előtt hatvan évvel is...
Két eset lehet: vagy nem hallott még Ballanchineről az, aki ezt az ajánlót írta (ez esetben soha többet ne írjon semmit a táncról sehol, még a barátainak sms-ben se), vagy szándékosan tünteti fel úgy, mintha a spanyol viaszt találná fel éppen valaki. Egyik rosszabb, mint a másik. Természetesen minket már nem lehet ezzel az egyszerű trükkel átverni, ezért nyugodtan elmehetünk és megnézhetjük az előadást mindenféle tudással felvértezve.
