Tegnap sokadszor láttam a Cabaret című zseniális filmet. Amint már megszokhatta tőlem a Kedves Olvasó, olyanba próbálom nem ártani magam, amihez nem konyítok kellőképp, ezért nem a filmről, hanem annak rendezőjéről írnék keveset. Eredetileg ugyanis táncos-koreográfus volt ő.
1927-ben született Chicagóban. Fiatal korában egy Charles Grass-szal megalapította a Riff Brothers csapatot, ahol táncosként kezdte bontogatni szárnyát. Hollywoodba utazott, ahol szeretett volna ő lenni a következő Fred Astaire, azonban mivel korán kopaszodni kezdett, filmes karrierje nem kecsegtetett túl nagy sikerrel. Váltott. A színház felé vette az irányt. Koreográfusként saját dzsessz-tánc stílust alakított ki. Jellemző rá a szexualitás cinikus megjelenítése, befelé fordított térdek gyakori használata, testrészek izolációja. A Cabaret minden színpadi jelenete ezt a világot sugallja. Öt filmje közül majdnem mindet jelölték Oscarra, többet meg is nyert (a Cabaret-val nyolcat).
Koreográfusi nyelvére a legnagyobb hatással Fred Astaire ls Jerome Robbins volt. Hatvan évesen halt meg szívrohamban.
És ismét láttunk egy filmet, ami másfél órában szórakoztatóan bemutatja nekünk a tánc történetének valamely irányzatát (ha figyelünk rá).
