Láttam

Ismét heti ajánló a Z'Art.Korön.

Olvassátok!

A megszokotthoz híven a Z'ArtKor.hu-n. Itt.

Szép hetet.

A Z'Art.kor-ön ismét heti táncajánló.

Olvassátok!

Ha már a hó ismét elolvadt és eső esik a nyolc fokban január közepén, egy-két hópehely virtuálisan (még a karácsonyi hangulat is visszatérhet egy-két pillanatra):

1. Felméry Lili és Simon István új betanulóként táncolja idén januárban a Rómeó és Júlia főszerepeit

A választás hasonló, mint a darab ősbemutatóján, 1985-ben, amikor a frissen végzett Volf Katalin kapta a szerepet. Azóta is ő az etalon, ha Júlia szerepéről van szó, a karakter vele érett, formálódott az idők folyamán. Érdekesség, hogy pár nap eltéréssel látható Volf Katalin és a fiatal Felméry Lili a színpadon. Akit érdekel és aki teheti, nézze meg mindkettőt!

2. Keveházi Gábor vezeti a Nemzeti Balett együttesét további öt évig

A döntést Vass Lajos, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Hiller István kulturális miniszterrel egyetértésben hozta. Az intézmény honlapján egy szó sem szerepel arról, hogy vajon pályázott-e más, milyen szempontok figyelembevételével döntöttek és milyen programmal áll neki a következő öt évnek a megválasztott igazgató. Igazi átlátható, demokratikus döntés, gratulálok!

A felvételek a Magyar Állami Operaház tulajdonát képezik.

Most már nyugodtan nevezhetjük rendszeresnek:

minden héten, lehetőség szerint hétfő reggelig, a zartkor.hu-n megjelenik egy táncajánló a következő hét eseményeiből. A válogatásban próbálok elsősorban olyan előadásokat összeszedni, melyek valamiért egyediek, újdonságnak számítanak. Értem ez alatt például a bemutatókat, felújításokat, vagy egy-két alkalommal látható esteket.

Ezeken kívül persze minden más is bekerülhet, az ajánló teljesen szubjektív.

Keressék tehát minden hétfőn reggel a zartkor.hu-n.

Aki olvasta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij művét, csodálkozhat a hír hallatán: a Karamazov testvérekből balettet készítettek. Az író egyik leghosszabb, legtöbb eszmét, gondolatot ütköztető regényét komoly vállalkozás táncba átültetni. Persze egy olyan koreográfustól, mint Borisz Eifman, aki Csehov Sirályá-ból, vagy Bulgakov Mester és Margaritá-jából is csinált már egész estés balettet, talán mégsem annyira meglepő. Ráadásul kicsit sárga, kicsit savanyú világpremierként is felfoghattuk a szombat esti előadást, hiszen nálunk mutatták be először a darabot élő zenével.

A zartkor.hu-n új sorozatba fogtam. Minden vasárnap megpróbálom a következő héten esedékes, nekem valamiért érdekes előadásokat összefoglalni.

Tehát szubjektív, nem teljeskörú táncajánló nov. 9. hétfőtől nov. 15. vasárnapig.

Itt.

Az ExperiDance társulat honlapját  és szórólapját olvasgatva kellemetlen érzésem támadt. Valahogy azt éreztem, hogy annyira győzköd engem valaki valamiről, hogy az már kissé gyanús. Minden számszerűsíthető adat vastag betűvel: 1300 előadás, 32 táncos, 900000 néző. Gondolom azért, mert a számok konkrét, megfogható dolgok. Kár, hogy soha nem a művészi értékről szólnak, attól teljesen függetlenek.

Szokatlan kezdeményezésnek lehetett szemtanúja, aki szokásos napi rutinját végezve a Deák téren a 47-esről leszállva sietett a metróba, a dugóban állt a Blaha Lujza téren, a Moszkva téren sétált a metró felé, vagy a Bazilika előtt lófrált, kávézott, borozott.  Kulcsár-Vajda Enikő néhány kortárs táncossal ugyanis újszerű, rendhagyó táncelőadást rendezett.

Négy etűdből áll össze a mű, a helyszín Budapest néhány forgalmas közterülete egy szép nyári napon. Az előadás az internetre készült, három kamerával rögzítettek minden eseményt. Egy a táncos(oka)t közelről, egy az összképet távolról, egy pedig a véletlenszerűen arra járó és akaratukon kívül nézővé váló járókelőket pásztázta. Ezekből a felvételekből állt össze a négy kisfilm, az elkészült produkció.