Tegnap az ünnepre való tekintettel a Magyar Televízió ünnepélyesen bemutatta az István, a király című rock-operát. Valószínűleg az országban bizonyos életkor fölött mindenki látta/hallotta már harmincszor, bizonyos életkor alatt meg nem értik a fiatalok, hogy mi ez és miért kellene szeretni. Mindenesetre a Társulat című műsorban kiválogatott gárdával ismét bemutatták.

A zenéről, színpadi megvalósításról, énekesek teljesítményéről nem tisztem szólni, ezért nem is teszem, ellenben volt olyan pontja az előadásnak, ami elindított bennem egy gondolatsort. Igen, meglepő módon a tánc. Mivel a zene-szöveg adott, nyilván nincs mit kezdeni vele. Azonban nem tudom, miért kell ragaszkodni a többé-kevésbé együtt néptáncoló tömeg látványához? Úgy, ahogy tegnap láttuk, ez ugyanaz a darab, mint húsz éve, csak más énekesekkel. Kicsit unalmas is emiatt. Lehetett volna modernizálni kicsit legalább a látványt. Vannak tehetséges koreográfusaink, akik a néptánc irányából közelítik a kortárs mozgáskultúrát, biztosan tudtak volna kezdeni valamit ennyi emberrel...

Majd talán legközelebb.