HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2008.08.17. 22:01 Mme B

Babás-mamás

Címkék: kult kultúra tánc bozsik yvette csecsemőszínház

Négy évszak - Babaszínház
Bozsik Yvette Társulat

A Norvégiából indult csecsemőszínházi mozgalom hazai programjának egyik előadását láthattuk  augusztus 6-án a Kaméleon Klubban. A darab megtekintése 0-3 éves korig ajánlott, természetesen szülői felügyelettel. Kislányom, akivel végignéztük az alig 30 perces előadást, sajnos nem tud beszámolni a történtekről. Helyette hozzátennék néhány gondolatot, először a babaszínházakról röviden.

Az Oslói Egyetem munkatársai öt évvel ezelőtt keresték meg a Kolibri Színházat, közelebbről Novák Jánost, hogy együttműködését kérjék az ún. Glitterbird projektben. Erről bővebben maga a színigazgató is ír, itt. Három előadást kellett létrehozniuk, ezek egyikét Bozsik Yvette és társulata készítette el.

Mikor először olvastam a csecsemőszínházról, felmerült bennem, hogy van-e értelme ennek, mit adhat a színház egy féléves, vagy akár kétéves gyermeknek, de az előadás sajnos nem adott választ a kérdéseimre. A babaszínház mellett felvonulók egyik gondolata, hogy olyan előadásokra lenne szükség, ahol a felnőtt néző (mint szülő, kísérő) a gyermekkel együtt rácsodálkozhat a művészet erejére.

Novák János így ír: „Mit nyer ezzel egy felnőtt? Újra rácsodálkozhat, - a csecsemők szemlélődésében osztozva - a világ olyan csodáira, melyeket már megszokott, vagy rég elfelejtett. A csecsemőszínház a felnőtteknek visszaadja a nyugodt szemlélődés örömét, rangját. A művészi hatásokkal is úgy vagyunk kicsit, mint a drogokkal. Ha hozzászokunk, egyre erősebb adagokat igényel szervezetünk. A fogyasztáshoz kapcsolt művészi tevékenységek megadják nekünk ezeket az egyre durvuló, erős hatásokat. A csecsemőszínház arra mutat példát, van másik út is. Vissza kell találni a gyökerekhez, szemléletünket, világlátásunkat meg kell tölteni emberi tartalmakkal. Ehhez segíthet hozzá a csecsemőktől eltanulható szemlélődés."

A színház e gondolatmenet szerint egy olyan rituális tér, ahol a felnőtt színészek mintegy alárendelődnek a kicsiknek, akikkel viszont felnőtt kísérőik azonosulnak, egyenrangúvá válnak velük.

Nem tudok komoly érvet felhozni a fentiekkel szemben, mégis ellenérzéseim vannak. Azt hiszem a gyermekkel azonosulni, vele egyenrangúvá válni a hétköznapokban is tudni kell. Meg is tesszük, mikor együtt hintázunk a játszótéren, vagy a hátunkon lovagoltatjuk őket. Ha az efféle közös játékban nem tudunk feloldódni, akkor hiába minden.
Valamiért úgy érzem, hogy a kezdeményezés inkább a felnőttekről szól, az ő befogadókészségükről. Eszerint el kell hinniük a szülőknek, hogy érdemes színházba járni, mert az jó.

A konkrét előadáshoz visszatérve így ír róla Juhász Dóra: "Színes mesekönyv-hangulat. Lepke jelmez, már-már bábszínház-mozgás és fehér vatta-hógolyók. Játszóház-szabadság. A kortárs tánc itt egy kényelmes közeg megteremtésének eszköze a legkisebbek számára. Minden mozdulat, kellék és jelmez e célnak van alárendelve, ennek megfelelően illusztrál, elmesél, felnagyít, rámutat, kiszínez, hat, vonz, szórakoztat, megjelenít. A koreográfus biztos kézzel rajzol színpadi képes- pontosabban táncos- és mozdulatos könyvet arról, hogy mit csinálunk nyáron (medencében pancsolunk), és mi mindent mókázhatunk télen (hóembert építünk)" /Ellenfény 2007.12.04./

Valóban, a kicsik számára jól felismerhető figurák voltak láthatók: kislány, házikó, katica, gomba, stb. vonultak fel színes, puha jelmezekben és díszletek között. Minden az volt, ami.
Az egyszerű cselekmény, a négy évszak váltakozása azonban csak a nagyobbacska gyerekek számára mondhatott valamit. Kétéves lányom aligha emlékezhetett milyen a hó vagy karácsony, neki általában fontosabbak az aktuális események, illetve azok, amelyek rövid idő alatt ismétlődnek. Úgy tűnt, számára a legfontosabb élmény a nézőtéren összegyűlt gyereksereg volt, inkább rájuk reagált és nem a színpadi történésekre. Ezt az együttlétet inkább gondolom természetesnek, mint rituálisnak, bár az ilyen együttes cselekvés (együtt tapsolunk, ijedünk meg és visítunk fel) valóban ritkán adatik meg a gyerekek számára.

Összességében tehát nem vagyok meggyőződve arról, hogy a csecsemőknek színházba kellene járni. Nem tudom van-e recept arra, hogyan kell gyermekeinkkel megkedveltetni a művészetet. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán be kell-e avatkoznunk a folyamatba. Talán csak nyitott, érdeklődő gyermekeket kell nevelnünk, a többit azután már rájuk bízhatjuk.
 


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr9620413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

román patkány 2008.08.18. 12:59:40

Ki fizeti a belépőjegyet? Hát a szülő.

Ezért a babaszínház természetesen a szülő fele irányul, mondjuk megfelel a mamának a babáról alkotott elképzeléseiről.

A gyerek maximum nevetgél vagy unatkozik ott.