HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2008.05.03. 09:07 Gyagilev (törölt)

Dido - Táncfórum 2008

Címkék: kult kultúra tánc modern tánc fodor zoltán táncfórum 2008


Ott voltunk a Táncfórum megnyitóján, mint már írtunk is róla, Juronics Tamás beszélt, majd az est folyamán láthattunk két egyfelvonásost két kortárs hazai fiatal koreográfustól. Most az elsőről, pár nap múlva a másodikról írunk pár sort.

Az első egyfelvonásos Fodor Zoltán koreográfiája, a Dido volt. Szűk tér, bezártság-érzést keltő díszletek jelezték, hogy itt szorongással, paranoiával, mindenképpen valamiféle pszichés zavarral szembesülünk majd. Szürke, rideg, hideg. Ezek a szavak ötlenek fel először. A történet két síkon játszódik, az egyik a valós élet, a realitás, a másik a címszereplő fejében zajló események sora. Három jelenet - a darab ívét megrajzoló három pillér - történik a valós világban: a koreográfia kezdetén egymás mellett fekvő pár kapcsolatának ridegségét jelző esti-éjszakai jelenet, később egy vad szexuális aktus, mely után a kapcsolat ismét a közönybe fullad, majd a darab vége (erről részletesebben kicsit később).


A közbeeső jelenetek a főszereplő utazását mutatják saját elméjében. A témából fakadóan ezek messze nem annyira egzakt, pontosan körülhatárolható eseményt mesélnek el, inkább érzelmek, hangulatok vonulnak el a szemünk előtt. Látunk küzdelmet, menekülést, öngyilkosságot, szerlemi orgiát de mindben közös a reménytelenség érzése, a biztos tudat, hogy innen már csak lefelé van.

A legdrámaibb jelenet a darab zárása, a hangulati-érzelmi csúcspont, a főszereplő öngyilkossága. Ez nem az első a darabban, a pszichikai síkon már átélünk egyet, de mivel nyilvánvaló, hogy ez tényleg történik, még hátborzongatóbb. Amikor már azt gondoljuk, túl vagyunk a legrosszabbon, megérkezik a férfi, befekszik a halott nő mellé az ágyba és nem veszi észre, hogy az nem csak alszik. Ez volt az a pont, ahol úgy látszik, az alkotó minden reményt feladott világunkkal kapcsolatban. Ahol ilyen megtörténhet, az csak rossz hely lehet. A koreográfia végére nyilvánvalóvá válik, hogy a cím itt csak utalás, asszociációk keltésére szolgál, a mitológiai történet csak ihletadó, nem az adja a koreográfia vázát.

Általánosságban elmondható, hogy a táncosok jól teljesítettek, szembetűnő hiba nem volt az előadásban. Kulcsár Noémi nem csak technikailag, hanem színészileg is zseniális, magávalragadó. Fodor Zoltán a férj szerepében bizonyítja, hogy nem csak koreográfusnak, táncosnak is jó. Sajnos nála a színészi képességek kevésbé dominálnak. A darab bizonyítja Fodor koreográfusi érzékenységét, ötletességét. Rengeteg sajátos, kifejező mozdulat teszi egyénivé, színessé, érthetőbbé a színpadi eseményeket.

Tetszett, értelmezhető, elgondolkodtató mű, ritka táncszínpadon az ilyen.



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr82451873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.