HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2008.04.03. 12:33 Gyagilev (törölt)

Halálos ölelés - Fringe

Címkék: kult kultúra tánc flamenco fringe rőthy krisztián keck mária


Ígéretemhez híven elmentem, megnéztem, most pedig leírom.  Péntek este (március 28.) lépett a közönség elé a Flamenco por Flamenco nevű formáció abrazo mortal című előadásával. (Kis betűvel írták a nevüket, ezért én is. Remélem, direkt, ha nem, kérésre kijavítom!) Nagyon kíváncsi voltam, mit látok majd, ugyanis számomra ismeretlen nevekkel találkoztam a műsorfüzetben (Arijana Luburic, ének, tánc és Illés János, gitár), tehát nem tudtam, mit várjak tőlük. A többieket ismerem, viszont nem láttam-hallottam őket régóta - szintén nem tudtam, mire számítsak. Így hát kellemes várakozás jellemezte állapotomat este tíz körül.


Az első szám után le lehetett szögezni a legfontosabbakat: a két énekesnő közül Arijana Luburicnak szép, képzett, fényes hangja van, tisztán énekel. Ez a Estrella Morente-stílusú dalokhoz tökéletes, puro flamenco (ősi, autentikus flamenconak lehetne fordítani talán) éneklésére azonban jelenleg alkalmatlan. Túl tiszta hozzá (Horváth Charlie elmondása szerint napi egy üveg whisky és egy-két doboz cigi megoldja pár év alatt, azonban ezt azért nem ajánlanám). Keck Mária hangja ennek szöges ellentéte: fedett, érzelmekkel telített, azonban sajnos néha meg-megcsúszik. Ha azonban az ember purot énekel, ezzel nincs is nagy baj. Tehát énekes fronton erős az együttes, két különböző stílusvilágban.
 
A cajonos Komáromy Gergely (az előadás honlapján ipszilonnal szerepel, remélem, nem véletlenül) vagy nem volt kihangosítva egyáltalán, vagy másnapos/aznapos volt, vagy nem volt kedve ütögetni, mindenesetre semmi nem hallatszott belőle. Palmero (tapsosember) külön nem ült a színpadon, a két énekes próbálta ezt a szerepet is betölteni, azonban mivel nem mikrofonba tapsoltak, ebből semmi sem hallatszott (amikor hallatszott, nem mindig voltam biztos benne, hogy ez most jobb, mintha nem lenne taps, vagy rosszabb). Nem is beszélve azokról a pillanatairól az előadásnak, amikor egyikük énekelt, másikuk táncolt. Ilyenkor még halk taps sem volt, tehát a ritmusszekció teljesen hiányzott a produkcióból.

Gitárosból kettő is akadt, akik közül Rőthy Krisztiánt régebb óta ismerem és nagy örömmel láttam, hogy az elmúlt évben rengeteget fejlődött. Hazai gitárosoktól szokatlanul szemmel láthatólag tud táncost kísérni (amit én kifejezetten fontosnak tartok egy flamenco gitárosnál) és szólózik is, ha kell. Ezen az estén azonban látszólag csak a szükségeset tette a produkcióba: nem hibázott, de nem is éreztem, hogy meghalt volna a színpadon. Egy szóban így tudnám összegezni: korrekt. Illés Jánost egyszerűen nem vettem észre. Ez egyrészt jó, mert nyilván nem hibázott nagyot, másrészt viszont ezek szerint nagyon különleges dolgokat sem művelt.

Második szám, öröm, vidámság (alegrias), Arijana Lubic előadásában. Sajnos az látszott táncán, hogy vagy nincs tisztában a szó jelentésével, vagy nem sajátította még el azon a szinten ezt a táncnyelvet, hogy ki tudja vele fejezni érzéseit. Mindenesetre mozgása túl kötöttnek, stílusa túl komolynak látszott. Keck Mária közben a mikrofon mögül megerősítette bennem az első szám után kialakult képet: ezen az estén ő volt az egyetlen ember a színpadon, aki, bármi is legyen az a flamenco, elhozott ide belőle valamit. Rengeteget adott az előadáshoz folyamatos jaleozása (magyarra fordítva "flamencos bekiabálás" :) ) is.

Volt még szám, ahol Arijana Luburic próbált purot énekelni. A fentebb említettek miatt sajnos pont az maradt ki belőle, amitől ez nem egy egyszerű nóta, hanem valami flamenco-dolog lehetne.

A La bien pagá alatt mindkét hölgy táncolt kendővel, amiből ismét kiderült, hogy kettőjük közül tánc tekintetében Keck Mária áll magasabb szinten. Itt azért volt egy-két momentum, ami túl színpadiasnak tűnt (még talán a giccs szó is leírásra kerülhetne itt-ott).

A körülmények (kávéházi zsibongás a galériáról) nem kifejezetten kedveztek az előadásnak, de ez nem változtat az alapvető képen: jó látni, hogy a magyar flamencoban történik néhány előremutató lépés. Azonban sokkal jobb lenne az egész, ha lenne ritmusszekció (cajon, ami hallatszik és legalább egy ember, aki csak tapsol, azt viszont profi módon), ha mindkét énekesnő a neki jobban fekvő stílusban próbálna dalokat választani és mivel elég nagy különbség van a két hölgy között tánctudásban, nagyot javítana az összképen, ha egyszerre nem táncolnának, túl nagy a kontraszt.

Összességében ez azért még nem a mindent feledtető halálos ölelés, de a fentiek fényében csak így tovább!


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr99409413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.