HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2008.03.10. 10:01 Gyagilev (törölt)

Flamenco kétszer

Címkék: kult kultúra tánc flamenco

Március első hétvégéjén annyi flamencoelőadás volt Budapesten, amennyi máskor egy év alatt szokott: Inhof Katalin és Lippai Andrea is saját estjére invitálta a nézőket. Boncza Anna megnézte őket és leírta véleményét, amit alább olvashattok.

 


"La Kati" Compania Flamenca

Flamenco Est Sevillából, Duna Palota, 2008. március 2.


Inhof Katalin együttesének flamenco estje öt-hat különböző stílusú számból épült fel. Zenekara Sevillából érkezett, gitár, ének, brácsa és ütőhangszerek kísérték a táncot az est folyamán.

Kiváló zenészek és egy, a flamenco táncot rendkívül magas szinten művelő, idehaza egyedülálló technikával rendelkező táncosnő előadását láthattuk.

Az este mégis majdnem nyomtalanul múlt el. Mégpedig azért, mert nem dobbant meg a szív, és nem lüktetett a vér.

"Műszakilag" tökéletes alkotás született, precízen felépített darabok, jól megírt zene, minden együtt volt, de hiányzott belőle a természetesség, az őszinteség, az egyéniség. Leginkább a táncból. Több táncstílus hatását éreztem a mozdulatokban, de kevésbé éreztem, hogy ebből mi az, ami saját, ami "csak Kati". Végig keveset nyújtott önmagából, az előadást záró Tarantosban azonban már megengedte, hogy játékossága megnyilvánuljék.

Talán lehetett volna egy kicsit kevésbé tökéletes, talán megengedhetett volna egy kis "hibát" magának. Úgy gondolom, nem tökéletesnek kell lenni, elég jónak. Akkor belefér még egy kis tűz és szenvedély, és akkor elhiszem a mosolyt és a fájdalmat.


Lippai Andrea- Lorca est

Nemzeti Táncszínház, 2008. március 1.


Lippai Andrea Lorca versek köré rendezte estjét, és ettől sajnos már az első "felvonás"

darabokra esett. Mintegy eltáncolták a verseket: egy tánc, egy vers, megint egy kis tánc, megint versek...a gyors váltakozás miatt nehezen tudtam az összefüggést megtalálni közöttük. Ráadásul hol cigány, hol spanyol, hol magyar nyelven hangzott el a vers,

így gyakran nem is értettem miről van szó. Aki nem ismeri Lorcát, főleg cigányul, annak problémát okozhatott a versek és a táncok értelmezése (így nekem is, bevallom). Feleslegesnek, öncélúnak találtam ezt a fajta dramaturgiát. Méghozzá azért, mert a tánc és táncosok színészi játéka nem tudott olyan drámai lenni, mint a versek tartalma (már amikor értettem, miről szól!) vagy éppen azért, mert kétszer nyomták le a torkomon ugyanazt - egyszer lírában, egyszer a tánc nyelvén. Tényleg, miért is?

A fent írtak következnek Lippai Andrea sajátos stílusából, és abból a tényből, hogy ő nem színész, ezért a drámai pillantokban olykor inkább viccesnek tűnt egy-egy arckifejezése, gesztusai. Több flamenco előadást láttam már, amelyet konkrét vagy nem annyira pontosan körvonalazott drámai történet köré fűztek fel. Keveseknek sikerült ez jól. Óvatosan kell tehát bánni a "drámázással", nagyon rosszul is elsülhet.

Lippai Andrea számomra mindezért csalódás, semmi újat nem hozott az évekkel ezelőtt látottakhoz képest: gyönyörű ruhák, szép mozdulatok. Mégis úgy érzem, a felszínt súrolja csak. Két nagy szólótáncában - soleá és alegrías - megmutatta, hogy milyen is tud lenni a flamenco: elegáns és büszke, nőies és finom. Amit nem mutatott meg, az az, hogy a flamenco erotikus és piszkos, kemény és fájdalmas is tud lenni. Úgy éreztem Lippai Andrea megkíméli a közönségét a flamenco kevésbé emészthető tartalmától, ugyanakkor megfosztja őket és saját magát is a lényeges elemektől. Melyek ezek a lényeges elemek?

A válasz ott van a tánckarban. Öt fiatal nő, nem hivatásos táncosok, de olyan tűzzel, dögösen, élettel, természetesen táncoltak, hogy nekik mindent elhittem. A "drámai" pillantokban ösztönösen vették elő saját készletükből a felhasználható gesztusokat, kifejezésmódokat, és mindez hitelesebb volt - a néhol látható bizonytalankodás ellenére is - minden tanult vagy felvett "színészkedésnél". Sajnálom, hogy a lányok évek óta nem kapnak a mozgó díszletnél nagyobb szerepet.

Régóta olvasható Lippai Andrea a honlapján egy mondás: a tánc mindenkié, de nem lehet mindenki táncos. Itt a tévedés és itt a megoldás. Dehogynem!


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr50373882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.