HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2011.10.12. 10:35 Vestris

Tehát akkor

Címkék: kult kultúra tánc balett operaház kozmér alexandra apáti bence

Ígéretemhez híven itt az írás a legutóbbi balettélményről. Kevésbé összeszedett, rövidke, de legalább van.

Seregi László koreográfiái kezdik elérni azt a kort, amikor kiderül, vajon egy jól behatárolható korszak jelentős műveiként könyveli el őket az utókor (lásd pl.: Harangozó Gyula koreográfiáit, amiket akármennyire szeretünk, ötven év múlva már nem nagyon fogjuk őket élőben látni), vagy kortól független remekművekként, amiket bármikor színpadra lehet vinni  (lásd még: Giselle, Hattyúk tava). A Szentivánéji álom a három Shakespeare-koreográfia közül nem a legsikerültebb, néhol kissé hosszúnak érzem így a nagyjából tizedik alkalommal. Persze lehet, hogy bennem van a hiba: felhívták rá a figyelmem, hogy az átlag néző egyszer nézi meg, ha úgy működik, minek panaszkodok. Van benne valami.

Amikor legutóbb láttam a Szentivánéji álmot az Operában, Apáti Bence eléggé alulteljesített. Ahhoz képest legalábbis, amit vártam tőle ebben a szerepben (meg is írtam anno, olvasható itt). Akkor a probléma okának a kissé szerencsétlen partnerválasztást tartottam. Ebben a tegnap este teljes mértékben megerősített. Jelenlegi partnerével, Kozmér Alexanddrával ugyanis tökéletes összhangban, átéléssel, hitelesen adták elő, amit elő kellett. A helyzet az, hogy Oberont el is homályosította kissé Titánia. A zseniális, az esküvői bevonulás zenéjére komponált szamár-Titánia szerelmi kettősnél még soha nem lett libabőrös a hátam - Kozmér Alexandrának sikerült elérnie, hogy a humor, a gúny és az aktus groteszk, visszataszító elemei valahogy homogén kevercset képezzenek és így okozzon a jelenet komoly dilemmát a befogadónak (Seregi általában a darab vicces oldalát domborítja ki, talán ez a legfontosabb jelenet, melyben megmutatja, hogy van más is ebben a komédiában, mint móka-kacagás). A táncosnő egyébként is gyönyörű ebben a jelmezben, lehet sajnálni, aki kihagyta, jövőre reméljük megint lesz.

Heléna szerepében Weisz Sára egyelőre nem érte el Juratsek Julianna, vagy a nála még jobb Végh Krisztina szintjét, de összességében hozta a szerepet. Az első olyan jelenetben, ahol színészi tehetségét kellett volna csillogtatni, néhány mozdulatán még látszott, hogy nem egészen érti a mozdulat okát, célját, de szerencsére gyorsan belejött és a végére feledtetni tudta volna ezt a kis megingást, ha nem lennék ilyen szőrös szívű.

Puck felettéb hálás szerepében Szegő András nagyon jól érezte magát. Egy-egy technikai hiba akadt, de ezeket ellensúlyozta néhány bravúrral. Ha hozzátesszük, hogy mindezt hosszú kényszerű távollét után produkálta, akkor nem nagyon lehet az alakítással problémánk. Ha ahhoz az elmélethez tartjuk magunkat, hogy az átlag néző szemével írjuk le, amit látunk (aki ugye nem tud a hosszú kényszerű távollétről) akkor is egy kifejezetten szórakoztató és kidolgozott Puckot láthattunk, kevés hibával.

A mesteremberekről és Csonka Rolandról semmi újat nem tudok mondani az előző íráshoz képest.

Összességében a darab még mindig jó, ne nézzék meg tízszer és akkor nem fognak egy kicsit sem fanyalogni.

 


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr523296917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása