HTML

Láttam

Tánc és környéke. Főleg balett és modern. Általában vélemény, ajánló csak ritkán.

Címkék

ajánló (20) balett (45) flamenco (21) kult (112) kultúra (115) megmondó (12) modern tánc (52) operaház (36) tánc (119) trafó (12) web (14) Címkefelhő

Keresés

Google

Friss topikok

2010.11.29. 14:00 Vestris

Alekszandr, the Great

Címkék: kult kultúra tánc balett operaház komarov alekszandr oláh zoltán pap adrienn kerényi miklós dávid

Komarov Alekszandr zseniális alakítása mindent és mindenkit felülírt november 27-én szombaton, "A rosszul őrzött lány" bemutatóján. Azért kezdtem ezzel, hogy nehogy elsikkadjon a lényeg valahol a sorok között. És akkor kezdődjön az írás.

Sir Frederick Ashton vidám, könnyed balettkomédiáját jó pár év szünet után mutatta be újra a Magyar Nemzeti Balett, így az Erkel Színház után most az Operaházban, új díszletekkel és jelmezekkel láthatja a szórakozni vágyó nagyérdemű. A történet négy sorban elfér, nem célja a darabnak politikai, filozófiai, avagy történelmi témák boncolgatása: egy fiatal lány (Lise - Pap Adrienn) és az ifjú Colas (Oláh Zoltán) szerelmesek valahol bukolikus környezetben, egy idilli francia faluban a XVIII. században. Lise-t nagyon őrzi édesanyja, Simone anyó, nehogy az esküvője előtt szerelembe essen valakivel. Feltűnik a színen a kérő, Alain (Kerényi Miklós Dávid), aki persze kétbalkezes/lábas. Végül a szerelmesek egymásra találnak, anyuka megbocsát, a néző boldog.

A balett szövegkönyve a fennmaradtak közül egyike a legrégebbieknek (a francia forradalom előttről maradt ránk), ebből készített tényleg szórakoztató, vicces balettet Sir Fred. Mivel a történet egyszerű, mint a szög, csak akkor működik az előadás, ha a koreográfiában rejlő jellem- és helyzetkomikumot a fent említett négy szereplő képes színészileg megjeleníteni. Hiába a virtuóz technika, ha a nézőtér néma, amikor nevetni kellene. Ráadásul az Opera nézőközönsége általában kemény dió (főleg premieren, esti előadáson, ahol nincs sok gyerek), hiszen ha szépen felöltözve eljön az ember sznobkodni ebbe a szép épületbe, csak nem nevet bele az előadásba! A balett komoly dolog!

Mindez szerencsére nem volt akadály Komarov Alekszandr előtt. Zseniális, megunhatatlan, ismételhetetlen alakításával akár egyedül elvitte volna az egész darabot, de Pap Adrienn és Kerényi Miklós Dávid is jó partnere volt. Kerényi hozta a figurában rejlő humort, sajnos semmi többet, technikailag jól oldotta meg a feladatot. Pap Adrienn is szépen dolgozva hozta variációit, színészileg pedig partnere tudott lenni Simone anyónak közös jeleneteikben (nagy szó!). Oláh Zoltán szerepe a legkevésbé hálás a darabban, de sajnos nem csak ez az oka, hogy nem villogtatta előadóművészi kvalitásait. Variációit a darab előrehaladtával egyre szebben, egyre magabiztosabban táncolta, a végére kifejezetten szép, technikailag magas szinten kivitelezett forgásokat láttam tőle.

A kar teljesítménye pont arra volt jó, hogy ne vegyük észre. Semmi komoly rontás, semmi különleges esemény, de a lépésanyag nagyjából erre predesztinálja őket ebben a műben. Persze azt ismét meg kell jegyeznem, mint az operaházi előadások esetén majdnem mindig (kivétel pl: hópehelytánc, Diótörő, 2007. december 14.): eléggé furának tartom, hogy senki nem vette észre a próbák alatt, hogy még a legegyértelműbb helyeken sem feltétlenül képes a kar egyszerre mozogni. Táncoséknál ez azért alapkövetelmény kellene, hogy legyen.

Összességében az egész előadásra jellemző volt az, ami Oláh Zoltán produkciójára: kissé akadozva, bakikkal tűzdelve indult, de a végére belejönni látszott mindenki. A nézők is szerencsére. A programfüzetről is ejtenem kell pár szót (szerkesztő: Karczag Márton), hiszen kellemes meglepetésben volt részem: végre szakított az Opera a hagyománnyal és egy szép, újszerű, kifejezetten gyerekeknek szóló, de fölnőttek számára is hasznos információkat tartalmazó kiadványt készítettek. Csak így tovább! A darabhoz pedig még annyit: menjenek, nézzék meg mindenképpen, vigyék a gyerekeket is és kérem, ne várjanak az első felvonás második feléig egy hangos nevetéssel!!!

Szereposztás az Opera honlapján, az első fotó Andrea P. Merlo, a második és harmadik Jókúti György munkája.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lattam.blog.hu/api/trackback/id/tr692481128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása