A ma reggeli hírekben hallottam, hogy Harangozó Gyulát kinevezték. Mostantól ő lesz az Operaház miniszteri biztosa. Tudják, az az ember, aki... mit is csinál?
A hírek szerint megvizsgálja, hogy át lehet-e alakítani a most állami támogatásból élő intézményt gazdasági társasággá. Bármit is jelentsen ez. Az Operának talán piaci alapon kellene ezentúl működnie?
Az interneten az opera-vilag.hu-n olvashatunk erről részletesebben is. Harangozó egy néhány fős vizsgálóbizottságot fog vezetni. Meg is jelent az Operában és felmentette Keveházi Gábor jelenlegi balettigazgatót, aki a felmentést nem fogadta el. Kissé érthetőbben: egy céghez vizsgálóbizottság érkezik, mondjuk az APEHtől. Az APEHes bizottság vezetője pedig kirúgja a cég egyik főosztályvezetőjét. Értik? Nyilvánvaló, hogy a főosztályvezető röhög az egészen, mert neki a cég igazgatója a főnöke. Az Operában konkrétan Vass Lajos ez a vezető. Akit egyébként hivatalosan egyelőre nem tájékoztattak semmiről. Nagyon magyar. Abba aztán bele se menjünk, hogy egy olyan ember vizsgálja az Opera működését ezek szerint, aki 1995 és 2005 között maga is vezető (balettigazgató) volt az intézményben. Még magyarabb. Mondhatnám: nevetséges, szánalmas. Félreértés ne essék, itt nem Harangozó alkalmasságában kételkedem, lehet, hogy nagyon ért ehhez, nagyon jó szakember. De lássuk be: ha saját magunkat kellene vizsgálnunk, még a mi kezünk is magunk felé hajlana.
Táncszerető szemmel nézve persze nem feltétlenül rossz a hír - leszámítva, hogy plusz néhány embert fizetünk állami pénzből -, hiszen a bemutatók tekintetében ebben az évben is nyolc-kettőre nyer az opera a balettal szemben (ezekről majd egy másik írásban részletesebben). Nem tudom, a miniszteri biztos munkakörébe tartozik-e az arány módosítása, vagy nem, de reménykedéssel tölthet el minden balett-szeretőt, hogy Harangozó Gyula munkakönyvébe valaha mégiscsak az volt írva: táncos.
Abban természetesen nem kételkedem, hogy változtatásokra lenne szükség. Például az intézmény honlapján az Operaház/Társulat menüpont alatt a lenti kép fogadja a gyanútlan látogatót:
Nem vagyok benne biztos, hogy ez mit jelent. Kirúgtak vajon mindenkit az intézményből? Vagy még nem tudják, ki dolgozik ott szeptembertől?
A műsorkalendárium is hasonlóan néz ki, nem illesztem ide a képet. Nem várható el egy intézménytől, ami nemíromlehogymennyipénzből gazdálkodik, mert a nép ide jönne tüntetni legközelebb, nem a tévéhez, hogy augusztus 24-én kiírja honlapjára, hogy milyen előadásokra lehetne jegyet venni szeptember közepétől... Vagy elejétől? Úgy tűnik, nem fontos. Tehát változtatni kellene. Lenne más is, csak szemezgettem. De vajon a sok vezető az Operában nem ezért ül ott? Kell egy ember a vezetők mellé, aki megnézi, hogy amit csinálnak, azt hogy csinálják? Nem tudom, mennyit keres a főigazgató, de nem fér bele a fizetésébe, hogy ezt a munkát is elvégezze? Ha esetleg az új kormány/miniszter/államtitkár/akárki nem bízik a vezetésben, nem elküldeni kellene őket?
Más kérdés, hogy üzleti alapra kelle-e helyezni egy ilyen jellegű intézmény működését. A Madách színházét, vagy az Operettét igen. Vagy a Vígszínházét. Tömegintézmények a közízlésnek megfelelő repertoárral - nem sértésnek szántam, ne vegye annak senki. De mikor várható el, hogy a Bajadér, vagy Wagner Ringje bevételt produkáljon? És miért is akarnánk elvárni?
Az Opera sok funkciójú intézmény. Egyrészt például a hazai operajátszás és táncélet múzeuma. Képzeljük el úgy, mint a Nemzeti Múzeum énekes-táncos tagozatát, azzal a különbésggel, hogy ezek olyan műfajok, amelyeket nem lehet vitrinben mutogatni. Másrészt kísérleti műhely is. Működhet a hazai operaszerzés, koreográfusképzés egy olyan intézmény nélkül, amely nem a piaci szempontok alapján működik? Nem hinném. Bár természetesen nem minden darab sikerül jól, sőt. De ha nincsenek új darabok, a magyar táncélet még sivárabb lesz. Nyilván fontosak az alternatív/kortárs társulatok bemutatói is, de lássuk be, Frenák legsikeresebb előadását is maximum annyian látták eddig összesen, mint a rosszul sikerült Elfújta a szelet a premieren. És ennek egészen egyszerű oka van: a Trafóba jóval kevesebben férnek be, mint az Operába. Ez nem minősítés, továbbra se sértődjön meg senki. Bozsik Yvette-nek is valószínűleg van egy kialakult törzsközönsége és minden új darabját nagyrészt ők nézik meg. Kivétel az Operában bemutatott Menyegző, ami akkor is eljutott rengeteg konzervatívabb nézőhöz, ha azok nem is akarták. Ez lenne a cél.
Persze ha ezeknek a feladatoknak úgy is meg tud felelni az intézmény, hogy közben nyereséges, örülünk. Csak ne az legyen a vége, hogy Diótörőt látunk egész évben, mert arra jön a nép.
De ne temessük előre a kísérletező bemutatókat (a táncrepertoárt végignézve erre eddig sem volt sok példa). Várjuk meg, hogy mi lesz Harangozó Gyula feladata, hogyan végzi azt és mi lesz munkájának eredménye. Várjuk meg, ki fog vezetni és mit, lesz-e idő emellett a nevetséges bosszúhadjárat színjáték mellett arra is, hogy megtudjuk, mikor, milyen darabokat láthatunk, hol.
Miután keseregtem itt egy jót, a végére maradjon a remény: mozgolódás látszik. A változás pedig általában jobb, mint az állóvíz. Reméljük a legjobbakat. Ha már így is, úgy is a pénzünkbe kerül.
FRISSÍTÉS [2010.VIII.30.]: a honlapon a műsorkalendárium már elérhető.